Ha nemzetünket megrázó történelmi eseményre gondolunk és ez minél régebben volt hajlamosak vagyunk tömegben, sokszor emlegetett frázisokban gondolkodni. A pozsonyi csatától, vagy a nándorfehérvári csatától, bár rettentő fontosak voltak a számunkra, történelmi idő választ el minket. 1956–ban, mint sokan közülünk még én sem éltem. Arra azonban mindig élénken emlékezni fogok, hogy 1986. októberében, amikor Domažlicében voltam sorkatona szerény tranzisztoros rádiómon takarodó után állandóan az 56–os forradalom 30 éves évfordulója alkalmából sugárzott adásokat hallgattam a Szabad Európa Rádión. Az 1956–os forradalom és annak tragikus következményei nagyon jól dokumentáltak. Tudjuk kik az áldozatok és kik a bűnösök. A tömegből kirajzolódnak nevek, arcok, sorsok. Tóth Ilona orvostanhallgatónak egyedüli „bűne” az volt, hogy minden sebesült emberen hajlandó volt segíteni. 1957–ben 24 évesen végezték ki ártatlanul. Mansfeld Péter a forradalomban 15 évesen vett részt, halálra ítélték, megvárták míg 18 éves lesz és kivégezték. Ők ketten a sokak közül. Az 56–os harcokban ezrek haltak meg, a megtorlásokban százak vesztették életüket és tízezreket börtönöztek be. Ma az áldozatokra emlékeztünk kultúrműsorunkkal. Remélem némi üzenet eljutott tanulóink felé. A műsorért köszönet Hamar Tímea, Csepregi Edina, Meleg Nagy Tímea tanító néniknek és Csóka Róbert tanító bácsinak.
M. P.