Kilencedikeseink az idén is nagy elánnal vetették bele magukat a hagyományos téli vásárunk előkészületeibe. Lányok, de a fiúk is lelkesen sütötték, díszítették a mézeskalácsokat, egy hangyaboly volt egy délelőtt az iskolai konyhánk és markáns mézeskalács illat lengte be a fél iskolát. Kellett is az árulni való, mert ezen a héten kicsik és nagyok gyakran látogatnak a könyvtárunkban berendezett kirakodóvásárba, hogy akár már karácsonyra gondolva meglepjék szeretteiket. A vásárunkból származó bevétel az iskolánk mellett működő TÁMASZALAP Polgári Társulás alaptőkéjét gazdagítja, amely alapítvány jelenlegi, vagy egykori rászoruló, tehetséges diákjainkat támogatja.
„Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet, szépet”
Emlékekből nem volt hiány
Közhelynek számít, de érvényes, hogy egy embert, egy várost, egy népet meghatározza a múltja, az út, melyen elindult, változatos élményekkel, történésekkel teli évtizedek, esetleg évszázadok, évezredek, melyek mind hozzájárult ahhoz, melyek ma mi vagyunk. Kollektív emlékezetbe vésődnek sikereink, ha élelmesek vagyunk kudarcainkból tanulhatunk és ha még ügyesebbek vagyunk, kétszer, háromszor nem követjük el ugyan azt a hibát. Nincs ez másképp egy iskola életében sem. Jelenlegi tantestületünk, amely 44 pedagógiai alkalmazottból áll az iskolánk múltjához való kapcsolódás tekintetében több szegmensből áll. Szerencsére vannak a nagyon fiatalok, akiknek mi vagyunk az öregek és nem is olyan sokára mi fogjuk számukra a múltat is jelenteni. Továbbá vannak olyan kollegáink, akik nem Somorján nőttek fel, nem itt jártak alapiskolába. Természetes, hogy iskolánk nagy öregjeit, csak ritka találkozásokból, vagy hírből ismerhetik. Végül vagyunk mi, akik akár 50 éve valahogyan kötődünk ide és a még fekete, fehér fényképről fiatalon ránk tekintő arcok a saját múltunkat jelentik emlékezetünkbe mélyen beleégve.
A múlt héten hívtuk meg ismét nyugdíjasainkat egy talán már hagyományosnak tekinthető összejövetelre. Természetesen idős kollégáink között is akár generációs különbségek is lehetnek, hiszen páran éppen az első pihenő évüket kezdték, pár hónapja még aktív tagjai voltak közösségünknek. Mindenkinek nagyon örültünk és vendéglátásunkkal remélem tudtuk érzékeltetni, hogy nem felejtettük el azt a munkát, igyekezetet, melyet elődeink egykor beletettek jelenlegi iskolánk szellemiségébe.
Hegyeshalmi siker
Testvériskolánktól, a hegyeshalmi Lőrincze Lajos Általános Iskolától idén is meghívást kaptunk a november 22-i Lőrincze-napra. Ezen a napon a nyolcadikosok anyanyelvi vetélkedőn /Novák Barbara, Tárczy Barbara, Németh Noel, Andrejkovič Ádám/ és teremlabdarúgó-mérkőzésen vehettek részt /Novota János, Rigó Christopher, Farkas Trisztán, Andrássy Ákos, Lengyel Benjámin, Stimm Adrián, Nemec Noel, Horváth Péter/.
Az egyórás anyanyelvi vetélkedőn játékos, de nagyon igényes feladatokkal kellett megbirkóznunk. Csapatunk szoros versenyben az 1. helyezést érte el a bezenyei és hegyeshalmi iskolákat megelőzve. A focista fiúk nagyon kitartó és taktikus játékkal ugyancsak az 1. helyen végeztek, így a Lőrincze-kupát ismét a somorjai csapat vehette át. A gólkirály címet is iskolánk tanulója, Horváth Péter /9.A/ tudhatta magáénak.
Nagyon jó hangulatban telt a nap s új ismeretekkel is gazdagodhattunk.
Elsőseink avatása
Idén november 22–én került sor elsőseink iskolánk diákjaivá avatására. Egy családban is és egy intézményben is nagy alkalom, ha új tagok jelennek meg falaink között. A lehető legjobb történés, ha a befogadó család is és az új jövevények is profitálnak a közösen eltöltött időből. Kívánjuk a kis elsőseinknek, hogy az elkövetkező években sok élvezetes munkában, de sok jó élményben is legyen részük. Kívánjuk, hogy olyan közösségben töltsék az idejüket, ami pozitív hatással lesz rájuk, személyiség fejlődésüket jó irányba tereli. Életre szóló barátságok köttethetnek, az osztályfőnökök irányításával olyan készségek alakulhatnak ki, melyek nagyban hozzájárulhatnak diákjaink boldogulásához.
Mellékelve az avatásról és az azt megelőző főpróbáról láthatnak pillanatképeket.
Tisztelt Iskolabarátok!
Az iskolánkról szóló írásaink általában rövidebbek, lényegre törőek szoktak lenni, képekkel illusztrálva, hogy minél több információt közvetítsenek minél tömörebben, hogy az olvasó rohanhasson egyéb elfoglaltsága felé. Ez a jelenlegi írás pont nem ilyen lesz, ezért csak az fogjon bele, akinek van 15–20 perce, hogy a szöveget nyugodtan megeméssze és a hozzá tartozó képeken békésen elmerengjen.
Már előzőleg említettem, hogy a tanév elején kamionnyi bútort kaptunk, hogy osztályainkat, kabinetjeinket modernizáljuk. Ezekkel a bútorokkal érkezett 6 darab nagyméretű képkeret is, ami megérintette a fantáziámat. Szinte minden évben egyszer, de van úgy, hogy kétszer is elmegyünk Erdélybe, ahol a gyors folyamatú fejlődés ellenére még mindig természet közelibb az élet, gyönyörű tájak vannak arra és a reggel, este vonuló tehéncsorda még mindig élő valóság. Az előbb említett hat képkeretbe saját útjainkról készített fotókat nagyíttattam és tettük ki iskolánk egyik eddig üresen tátongó folyosói falára. Ha a második emeletre ballagó diákjaink csak egy röpke pillantást vetnek a legtöbbször pasztell színekkel nyugodtságot árasztó képekre, már megérte. Ezekről a képekről osztok meg Önökkel pár tudni valót.
Vonuló tehenek: Erdélyben a falvakban, különösen az idősebb emberek körében még mindig nem ritkaság, hogy tehénkéket tartanak. Ezeket télen átteleltetik otthon, tavaszi, nyári és kora őszi időszakban pedig a falu tehenei minden reggel gulyába verődve elindulnak a legelőre, hogy este feszes tőgyekkel visszatérjenek otthonukba az esti fejésre. Ilyenkor az utakat a vonuló tehéncsorda veszi birtokukba és a félreállt autósoknak más tennivalója nincs, csak türelmesen várni és szurkolni, hogy a széleseket bólogató állatkák, szarvaikkal végig ne karistolják az autó karosszériáját. Gyerekkori élményeim elevenednek fel ilyenkor, amikor is a csilizközi, Balonyban élő nagymamámnál kora esténként vártuk a tehéncsordát, köztük a mi tehenünket is, hogy okosan betérjen a nyitott kapuajtón, majd felhörpintsen mindig pontosan másfél kanna kútból húzott tiszta vizet az egésznapi
Mátyás, az igazságos
Tisztelt Iskolabarátok!
Iskolánk tanulói, Somorja többi iskoláinak diákjaival együtt az idén is megkoszorúzták Mátyás király mellszobrát. Egyik legjelentősebb királyunk bizonyíthatóan fiatal korában járt városunkban. A több mint ötszáz évvel ezelőtti esemény egészen különleges élmény lehetett az egykori somorjaiaknak abban az időben, amikor az átlagos emberek élettere a mai életünkhöz képest sokkal kisebb területre korlátozódott, lényegesen kevesebb információval rendelkeztek saját országukról, könyvek, fényképek, újságok hiányában nem is tudhatták pontosan miképp nézett ki nagy királyunk. Amennyiben ha valaki autentikusan akar emlékezni a királylátogatásra, annak a mai református templomba kell elmennie, mert az az egyetlen épített helyszín, ami megmaradt abból a korból. Gondolhatjuk, hogy az elmúlt 500 év akkora társadalmi, technikai, stb. változást hozott,
MÁRTON-NAP
A hagyományokat megőrizve a mai napon iskolánkban is megrendezésre került a Márton-napi megemlékezés.
Az alsó tagozatos diákok és nevelőik versekben és dalokban gazdag műsorral készültek, melyet lámpás felvonulással zártak. Az eseményt mintegy kéthetes felkészülés előzte meg, mely idő alatt mesék és dalok segítségével ismerkedtünk meg a híres-neves Szent Márton legendájával.
Tisztelt Iskolabarátok!
Megújult iskolánk műfüves pályájának gyepszőnyege. Aki látta, megerősítheti, hogy már nagyon ráfért egy felújítás. Az elhasználódott felületet felszedték, a pálya hosszában négy henger új gyepszőnyeggel befedték a régi alapot. Maradt a régi kétféle csíkozás, a mini foci és röplabda, illetve kiütő. Az új felület összeragasztása után mintegy húsz tonna homokot, illetve gumi granulátumot dolgoztak bele a fűszálak közé.
Rendeltetésszerű használattal és megfelelő karbantartás mellet azt reméljük, hogy a felújított pálya hosszú időre jó minőségben szolgálja majd iskolánk sportolni vágyó tanulóit.
Köszönjük Somorja város vezetőségének és az érintett városházi alkalmazottak segítségét.
Focimaraton
Tisztelt Iskolabarátok!
Ma rendeztük az iskolánk már hagyományos focimaratonját. A felső tagozatos fiúk két csapatban küzdöttek egymással évfolyamonként. Az FC Bayern Müzlibe 43-an, az SV Werden Bélába 45-en jelentkeztek, tehát majd száz tanulónk kapcsolódott be játékosként a küzdelmekbe. Rajtuk kívül mindig akadtak lelkes szurkolók, akik a pálya széléről biztatták osztálytársaikat. Az öt tanítási órán keresztül zajló eseménynek a végeredménye 25–25 – ös döntetlen lett, amire eddig még nem volt példa.
Lengyel Benjámin és Štec Tobias lőtték a legtöbb gólt, mind a ketten ötöt. Végül szétlövéssel Beni lett a délelőtt gólkirálya.
A sporteseményt Varju Péter, Kovács László és Brunczlík Viktor tanító bácsik szervezték. Köszönjük mindenkinek az aktív résztételt.
Tisztelt Iskolabarátok!
Az ilyen jellegű írásaim elején szoktam megemlíteni, hogy szerintem a hatékony oktató, nevelő tevékenység legfontosabb tényezői emberi jellegűek, viszont a sikeres munkánkhoz nagyban hozzájárulhatnak az iskolánk tárgyi feltételei is. Ebben a tanévben két felvonásban is jelentős mennyiségű, irodákba és tantermekbe való bútorhoz jutottunk szülői segítséggel. Ennek köszönhetően sok–sok kiöregedett, diákok generációi által meggyötört szekrényt és asztalt selejtezhettünk ki, több osztályt és irodát tehettünk esztétikusabbá.
Szintén szülői segítséggel jutottunk hozzá 15 db. használt, de nagyon jó állapotú és minőségű laptophoz és monitorhoz. Ezek mind osztályokba kerülnek, lecserélve a kategóriákkal elavultabb elődeiket.
Köszönjük szépen a szülői segítséget, az érintett diákjainknak a sok hurcolkodást és az AREA Somorja Kft. nélkülözhetetlen hozzájárulását a lomtalanításban.
Mészáros Péter, iskolaigazgató
Tisztelt Iskolabarátok!
Méry Beáta, mesemondó, iskolánk egykori alkalmazottja újra ellátogatott hozzánk egy új dramatizált mesével. Az alsó tagozatos tanulók most a Malac Julcsa történetével ismerkedhettek meg élményszerűen. Köszönjük Beának, hogy gazdag irodalmi értékeink közvetítésével tette színesebbé, változatosabbá kisiskolásaink iskolai életét.
M. P.
Rokonaink
Rögtön az első tanítási héten a Csallóközi Múzeum és a Somorjai Honismereti Ház segítségével nagyon érdekes és lebilincselően szemléltető tárlat nyílt a második emeletünk egyik pihenőjében. A kiállítás témája a legközelebbi nyelvrokonaink, a Nyugat–Szibériában, a Hanti–Mansi Autonóm Körzetben élő hantik (osztjákok) és mansik (vogulok) múltjuk és pezsgő jelene. A kiállítást Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója nyitotta meg érdeklődő diákjaink körében. Érdemes a képekhez tartozó szövegek elolvasása, mert évezredekkel repít vissza történelmünkbe. A tárlat egyik részében felelevenedik a nem rég elhunyt, jelentős felvidéki tanárunk, Kovács László barátsága Juvan Sesztalov, mansi költővel, aki népének egyetlen sámánja volt.