Úgy gondolom, egy pedagógus minél kisebb gyerekeket tanít, annál nagyobb a felelősége. Egy egyetemista már el tudja dönteni neki mire van szüksége, esetleg mire nincs, de egy óvodás, vagy egy alsó tagozatos sokkal jobban kiszolgáltatott, bontakozó gyermeki lelkének, értelmének azzal kell beérnie, amivel éppen szembe találkozik. Két egyforma fa sincs egy erdőben, de teljes bizonyossággal kijelenthetem mindegyik pedagógusunk szakmailag jól felkészülten, elhivatottan végzi feladatát. Az iskola ehhez igyekszik biztosítani a kellő feltételeket tanulóink oktatásához, neveléséhez.
Abban, hogy gyerekeik kis elsősként itt állhatnak, legnagyobb érdemük Önöknek, szülőknek van. Munka, törődés, odafigyelés pedig volt, van bőven. Már a legkisebb korban is ügyelni kell arra, hogy a digitális világ meg ne bolondítsa agyacskáikat, lelküket. Értelmüket nekik való történetek, leginkább élő szóval elbeszélt népmesék gazdagítsák. Soha nem fog visszajönni a velük ilyen kis korban el nem töltött idő lehetősége.
Miután ejtettünk pár mondatot arról mi a pedagógusok és a szülők felelősége, pont itt van az ideje, hogy szülő és gyerekeik tanítója szövetséget kössenek egymással, mert nekünk a barikád ugyan azon az oldalán kell állnunk az Önök gyerekeiknek, a mi tanítványainknak az érdekében.
Azt kívánom kis elsőseinknek, hogy ezzel a tanítási évvel olyan időszak vegye kezdetét a mindennapjaikban, melyekben sokkal-sokkal több lesz a siker, a jól elvégzett munka eredménye és a jókedv, mint a kudarc és lehangoltság.
Köszönet a szép műsorért a három elsős tanító néninek, György Saroltának, Svitek Veronikának és Udvardi Anikónak. A dicséret az elsős tanulókat is megilleti, mert jól viselkedtek és lelkesek voltak. A képek egy része a délelőtti próbán, a másik része pedig az avatáson készült.
M. P.