A magyar líra világszínvonalú. Egy apró, pici gond van vele, mégpedig az, hogy a magyar nyelvet a nagy világnyelvekhez képest kevesen beszélik. Ez a tény semmit nem von le a magyar líra szépségéből, csak az elismertségéből. Logikátlanul azt jelenthetnénk ki, ha Weöres Sándor angol költő lett volna, már rég lett volna egy Nobel díjas költőnk. Viszont ha Weöres Sándor angolul írt volna, aligha írt volna olyan verseket, mint amilyeneket írt magyarul. Az ilyen okoskodásoknak, melyben ennyiszer szerepel a volna szó, általában semmi értelme. Annak a ténynek viszont, hogy iskolánkban is kialakult egy kisebb csoport, akik évről évre összemérik tehetségüket versmondásban, prózamondásban, nos, ennek nagyon is van értelme. Akár 6–8 éven keresztül is végig lehet követni az irodalmat különösen kedvelő diákjaink fejlődését, témaválasztásukat, egyéniségüket. Lehet, ez nagyon elcsépelt, de igaz, azzal, hogy a diákunk indult a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny iskolai fordulóján, már győztes. Győztes, mert volt bátorsága megméretni magát, bővült a szókincse, lelke, értelme befogadott egy művészi alkotást, amit előadói szintre emelt. Mindez nem kicsi dolog.
Gratulálunk a versenyen részt vett mindegyik tanulónknak!
M. P.