Napjainkban a saját bőrünkön tapasztaljuk, ha nagy a baj leginkább egy nemzet köré szerveződött államalakulat véd meg minket a legjobban.
Vannak, akik ha a szabadosság idejét érzik, világpolgárokról hablatyolnak, nemzetek feletti Európáról vizionálnak és hirdethetik, hogy a ” múltat végképp eltörölni “. Kritikus helyzetben viszont nagyon is jól jönnek az évezredek alatt szinte génjeinkbe ivódott magatartásminták, tapasztalatok a hovatartozás érzésének feltétlen szükségessége. Próbáljuk elkerülni azt a tévhitet, ha vállaljuk magyarságunkat, azzal leginkább mi teszünk szolgálatot bárkinek. Pont fordítva. Ha magunkénak érezzük a messze múltba mutató őseink élniakarásának elemi ösztönét, ha tudatosítjuk anyanyelvünk kivételes szépségét és kifejezőerejét, ha ismerjük szerteágazó irodalmunk gazdagságát, ha belegondolunk ki mindenki taposta ki előttünk az ösvényt, melyre születtünk, nos akkor hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy a nemzetek sokaságában magyarnak lettünk teremtve. Higgyük el, aki ezzel nem tud élni, az végképp élhetetlen. Az 1848/49 – es szabadságharc hősei a sikerre való elrendeltetést erősíthetik meg lelkünkben.
Mészáros Péter, iskolaigazgató
