Kedves végzős diákok, tisztelt szülők, rokonok, hozzátartozók, kedves kollégák!
Úgy érzem magam most, mint egy szülő, aki a tinédzser gyerekét buliba engedi éppen el. A sok óvó intelem után hozzáteszi, „Vigyázz magadra!„ A szülő pontosan tudja, hogy gyerekét nem ez a két szó fogja megmenteni minden veszélytől, hanem az a másfél évtizedes nevelés, amelyben gyerekét részesítette. Mennyire sikerült felvérteznie minden rossz ellen, amelyre mi felnőttek, több megélt év, több tapasztalat, van, hogy a saját bőrünkön érezve, ha szerencsésebbek vagyunk a mások kárán láttuk, hogy mi az ami előbbre visz és mi az, aminek semmi értelme.
Most utoljára sorakoztatok fel az iskolánk udvarán, mint az iskolánk tanulói és azt kérem tőletek, vigyázzatok magatokra! Ha ez a két szó elhangzik, amit a gyerek sokszor meg se hall, van ennek egy minimalista értelmezése, amely úgy hangzik, „Ne történjen bántódásod, vigyázz egészségedre, legközelebb úgy lássalak, ahogy elengedtelek!„ Természetesen ez is nagyon fontos. De ennek a két szónak, „Vigyázzatok magatokra! „van több kibővített tartalma is.
Vigyázzatok magatokra, hogy a virtuális világ be ne szippantson benneteket. A valódi kapcsolatok, az igazi beszélgetések a való világban játszódnak le. Még nincs meg az a számítógép, ami felérne az emberi aggyal. Nem szabad, hogy megengedd egy eszköznek, hogy az uralkodjon feletted, lopja el tőled az idődet és segítségül legyen olyan embereknek, akiknek más céljuk sincs, csak az, hogy téged manipuláljanak. Az internetnek nem az a küldetése, hogy órákig vizslassuk a semmit, nézzük mások közönségességét, miközben kifolyik az idő az ujjaink között. Azt nem akadályozhatod meg, hogy a kísértés madara el ne repüljön a fejed felett, de azt igen, hogy fészket rakjon az eredetileg rendezett gondolataid között.
Vigyázzatok magatokra és ne hagyjátok eluralkodni felettetek a kísértést az üres szórakozásra, az állandó semmittevésre, gondoljatok arra, hogy az előttetek álló tíz év fogja alapjaiban meghatározni azt, hogy hogyan fogod leélni az életed. Az egyik legkiábrándítóbb felismerés, mi lehettem volna ha…? Mi lehettem volna ha nem szórakozom el az időmet, ha csak a haverok, buli , Fanta határozza meg azokat az éveket, amelyek az önmegvalósításról a tudással való felvértezésről kellet volna szólnia. Mindegyik a közösség számára fontos és becsületes munkának értéke van. Ha képes vagy rá és szeretnéd, akkor építsd te a házat és ne csak adogasd a téglát, szerezz munkát, szereld a vízvezetéket, mondd meg te, hogy mennyire értékeled a tudásodat, ne csak ásd az árkot. Ha képes vagy rá adj munkát másoknak, ne te légy, aki kénytelen megelégedni azzal, ami maradt.
Vigyázzatok magatokra és soha ne hagyd magad kihasználni. Olyan fogyasztói világban élünk, amiben a tudás, az információnak a helyes értelmezése alapvetően meghatározhatja, hogy a rászedett pancserek, vagy a lehetőségeikkel élni tudók közt találod magadat. Nektek már tudnotok kell, hogy minek mennyi értéke és értelme van. Az is a kihasználásnak az is az egyik formája, ha nyomnak benneteket reklámmal, rászedéssel a családod pénzének, vagy a szabadidődnek elszórására.
Tegnap már sejthettük, mára pedig valósággá vált, hogy nem fogunk ma se fázni, ez is megterhelő és egyébként is ennyi jó tanácsra egy napra talán elég is lesz. Esetleg még egy gondolatsor. Jó úton jársz, ha három felismerés legalább az elgondolkodás szintjén megfogalmazódik bennetek. Az egyik, hogy szüleitek mi mindent megtettek azért, hogy megteremtsék számotokra, hogy eddig eljussatok és továbbra is készek megtenni értetek mindent, csak éljetek vele. A második, hogy tudatosítsátok, joga annak van, aki ismeri és respektálja a kötelességeit is. A harmadik pedig, hogy életeteket élvezzétek. Legyetek életvidámak, jókedvűek és érezzétek, hogy annyi lehetőség áll előttetek, mint ahány csillag van az égen.
Csak remélni tudom, hogy céljaitok elérésében a mi közösségünk, amit úgy hívnak, hogy Corvin Mátyás Alapiskola Somorja, kellő mértékben hozzájárult.
Köszönöm a figyelmet.
Mészáros Péter, iskolaigazgató