Kedves Anyukák!
Ezen a héten lesz egy éve, hogy életünket, megszokott gondolkodásunkat átformálta egy világjárvány. Közhely, de nagyon igaz, hogy addig, amíg el nem vesztünk valamit, gyakran nem is tudjuk eléggé értékelni azt. Állandóan változó szabályok közt élünk,
társadalmi kapcsolatainkat szüneteltetjük, nem utazhatunk szabadon, korlátozás nyakra, főre. A kevésbé komfortos életünkhöz még egy sor többletfeladat is társult. Meggyőződésem, hogy ennek a legnagyobb részét azon családokban, ahol gyerekek is vannak az anyukák vállalják magukra. Ezért köszöntöm ma, nőnap alkalmából különös nagy elismeréssel az anyukákat, munkájukat igen nagyra értékelve. Legszívesebben mindenkinek személyesen adnék át egy szál virágot, de meg kell elégedniük két fényképpel, melyeket két tanteremben készítettem. Az egyiken a VII.A-ban virágzik gyönyörűen egy kicsike kaktusz, a másik képen pedig a VII.B-ben látható egy a trópusokon őshonos nyílgyökér.
Tisztelettel, Mészáros Péter, iskolaigazgató