Tisztelt Szülők, kedves iskolabarátok!
Fiatal gimnazistaként az 1980-as évek elejétől fogva élt bennem a kíváncsiság az erdélyi, a partiumi a moldvai magyarok iránt. Még Nikolae Ceausescu volt akkor Romániában élet és halál ura, a tejet, kenyeret, húst csak élelmiszerjegyre lehetett venni, ha valaki beiratkozott autóvezetői tanfolyamra a benzint magának kellett vinnie, szombaton a páros, vasárnap a páratlan rendszámú autók közlekedhettek, a lakosok a saját otthonaikban nem fogadhattak éjszakára nem román állampolgárokat. Az elnyomó rendszer még számtalan módon sanyargatta állampolgárait, a magyarokat kiváltképp. Azóta a helyzet változott. Az azonban nem, hogy ha tehetem, mindig Erdély felé veszem az irányt, mert lenyűgöz a székelyek a csángók csavaros észjárása, beszéde, lenyűgöznek a hihetetlen kultúrális örökséggel rendelkező városok, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Brassó, stb. stb., lenyűgöz a táj hihetetlen szépsége. Már barátokhoz megyünk oda, leginkább egy kicsi faluba, Farcádra, ott még mindenki azt eszi, issza, amit maga megtermel, de a gyimesközéploki kocsmárosnő, Zelma is ismerősként üdvözöl minket, ha arra járunk.
Nekem ezért fontos június negyedike a Nemzeti Összetartozás Napja, mert arra is gondolok, hogy tőlünk távol is égnek az őrtüzek, ott is eléneklik a magyar és a székely himnuszt és gondolunk egymásra. Ezért égett péntek este már másodszor az iskolánk udvarán a nemzeti összetartozás őrtüze. Köszönöm mindenkinek a segítséget, aki a szervezésben részt vett.
Az elhangzott ünnepi beszéd ide kattintva olvasható.
Mészáros Péter, iskolaigazgató